Kedd: 9-12 óráig
Péntek: 15-18 óráig
Neked Hoztam
#szepezdkonyvtar
NEKeD Hoztam
Nyitvatartás
„Kedves Megtaláló!
Nem vesztem el, Rád vártam!
Ha mosolyt csalok az arcodra, vigyél haza!
Ha szeretnél Te is mosolyt csalni a készítőm arcára,
akkor tölts fel rólam egy fotót a Facebookra
és kérlek jelöld meg benne a
„Községi Könyvtár Balatonszepezd” Facebook oldalt,
a #szepezdkonyvtar hashtaggel!
Köszönöm szépen!
Szép napokat kívánok!
Mosolyogj és olvass sokat”
Ha Balatonszepezd utcáit járva a fenti sorok köszönnek Rád egy levélben egy kicsi ajándék kíséretében, akkor ezt tedd el bátran, mert NEKED HOZTAM! 🙂
Hogy miért? Azért mert adni jó dolog. Szívmelengető. Jó érzés arra gondolni, hogy valakinek örömet szereztem… valaki talán magával viszi az otthonába az ajándékomat… talán használni is fogja… és talán átjárja a lelkét egy kellemes érzés, amely a mi csodás kis falunkhoz köti. Hiszen oly piciny közösség él itt, értékes, jó emberekkel. Bár mindannyian mások vagyunk, más emberek, más sorsok, más lelkek… mégis megtaláljuk egymáshoz az utat, ha egymásban a jót keressük és van szemünk azt észrevenni.
Neked hoztam ezt a kis ajándékot. Boldoggá tennél, ha küldenél egy visszajelzést de azt is elfogadom, ha szeretnél inkognitóban maradni. Ha az utcán összemosolygunk, nekem az is épp elég.
A könyvtárban megtalálsz.
A.
Községi Könyvtár Balatonszepezd
“Mágikus emberek igenis léteznek, a semmiből bukkannak elő..
Ők azok, kiket gyorsan és váratlanul a bizalmadba fogadsz.
Hirtelen érkeznek az életedbe, elkezdenek beszélni mindenről, örömökről, károkról, élményekről, bánatokról.
Amikor rájössz, már a macskádról is mesélsz nekik, vagy a kedvenc úticéljaidról.
A legszebb az , ahogy ezek az emberek pillanatok alatt belépnek a belsö világodba. Olyan légkört varázsolnak amit mások évek óta nem, belépnek az univerzumodba.
És ott vannak, megérkeznek, hogy elkísérjenek, hogy egy kis örömöt adjanak.
Azért jönnek, hogy gondoskodjanak rólad, hogy könnyedebben lélegezz.
Eljönnek, hogy felajánlják a barátságukat.
Eljönnek, hogy megöleljenek.
Jönnek, hogy maradjanak.”
/Francesco Marín írása nyomán/
„Szeretem az őszt,
ahogy méltóságteljesen
átveszi a hatalmat az elhervadt nyár után.
Szeretem az esőt az avaron koppanva,
lágyan, szelíden, puhán.
Az aranyat, a bronzot, a bíbort, a sárgát
és mind e színeket,
hogy öltöztessék díszbe az álomra éhes,
megkopott szíveket.
Hogy megmutassák, nincs még itt a búcsú ideje,
csak most egy kicsit más a természet ölelő, óvó szerepe.
Most nem csobbanni hív, nem is hócsatára,
a szüret mi csábít, a bor a mámor ára.
Szeretem az őszt, és az ősz is szeret engem,
ketten lépdelünk a ködös végtelenben…”
/Palotás Petra: Szeretem az őszt/
„Valahol már az ősz dalolgat,
és hullanak a gesztenyék,
vad szél-fiuk lombot karolnak,
s kacagva hintik szerte-szét,
valaki jár a szürkületben,
s szívében őszi dal fakad,
valaki búcsúval köszönti
a messze-szálló darvakat,
valaki áll a fenyves alján,
s a szeme könnyel lesz tele…
szél sír a park arany-avarján,
s koppanva hull a gesztenye.”
/Wass Albert: Ősz/
„Valami furcsa összehangolódás,
Valami ritka rend –
Széthúzó erők erős egyensúlya,
Mély belső bizonyosság idebent –
Bizonyosság arról, hogy élni jó,
Szenvedni elkerülhetetlen,
Szeretni tisztán: megistenülés,
Meghalni szép –
S a Kifejezést meglelni mindezekhez,
Megtalálni a felséges Igét:
Az Igét mindezekhez:
A Béke ez.
Orkán ordíthat aztán odakünt,
Robbanhat ezer bomba: kárbament,
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.”
/Reményik Sándor: Béke/